Prózarázás

(fotó: Csapody Kinga)

 

Március 13-án este prózarázni voltam. Pinceklubban, a két hete megnyílt Púder Bárszínházban. Ne tévesszen meg senkit a púder szó, nem rózsaszín, csajos, sminktanácsadó klikkbe keveredtem. A székekre helyezett szórólap jelezte, irodalomtörténeti jelentőségű csendesülős, fiatal prózaírók bemutatását célzó első rendezvényen veszek részt. 

 

A házigazda, Falvai Mátyás (28), maga is prózaíró. Nem ült csendesen, ahogyan a sorozat első vendége, Szabó Tibor Benjamin (36) sem csendesült el a feltett kérdésektől. A rendezvény nem titkolt célja, hogyan lehetne az írókról kialakult sztereotípiákat, ha nem is lerombolni, de módosítani. Milyen kép él bennünk az írókról? A hollywoodi filmek és magazinok szerint szenvedélybeteg, balhés, de bájosan kópé, aki bajba keveredik, alkotói válságban szenved, drukkolunk neki, látjuk, hogy whiskyt vedelve egy régi Remington írógépen végül legépeli nagy művét, nagy siker, minden rendbe jön. A női írók meg életközi kríziseiket legyőzendő, spirituális megújulás céljából elutaznak Balira, Indiába stb. Majd náluk is jön a siker, helyreáll a megbomlott rend. Ha ez így van, ki nem szeretne női író lenni, és kríziseit egzotikus környezetben megoldani. 

 

A nem olvasó, vagy irodalmi rendezvényre nem járók számára a rendezvénysorozat szeretné hitelesen bemutatni, a fiatal nemzedékhez tartozó prózaírókon keresztül, milyen is az író a valóságban. Róluk méltatlanul kevés szó esik a versíró kollegáikkal ellentétben. A folyóiratokban nagy az arányeltolódás, négyszer annyi költő szerepel, mint prózás. A sorozat, érthető és nem bonyolult szaknyelven folytatott párbeszéddel mutatja be életútjukat, alkotói módszereiket, szövegeiket, választ keresve arra kérdésre, hogyan működik ez a furcsa gépezet, amit írónak nevezünk, milyen személyes problémáik adódnak írás közben, és milyen megoldásokat találnak az alkotás folyamatában.

 

Szabó Tibor Benjamin a felvetett sztereotípiákat nem tapasztalja. Az íróság köré kialakult populáris mítoszok megdöntésére talán nem is a fiatal prózaírók a legalkalmasabbak. Negyven éves kor után jönnek létre a fontos művek, erősödik meg az író alkotói pozicíója. A nagyprózához idő kell, rendszeresen kell írni, ez életmódváltást jelent. Tovább él a sztereotípia a lázas révületben dolgozó íróról, például a napokban facebookon Kerouac-ról megjelent trailer a legendát élteti. Szabó szerint nem baj, hogy vannak ilyen mítoszok, ha ezeknek van tartalmuk, mondanivalójuk, és branddé válnak. Nádasnak húsz év kellett ahhoz, hogy létrehozzon egy nagy, kerek, megkonstruált világot. 

 

A kortárs irodalomban a fiatal prózisták már 19-20 éves korban indulnak, először gyengébb lapokban publikálnak, majd később jönnek a jobb lapok és kiadók. Ez egy kiválasztó rendszer. Szabónak polgári foglalkozása volt, vidéki közintézményt vezetett, majd harminc éves korában volt egy története, ebből lett egy szövege. Előzetes publikálás és kapcsolat nélkül egy kis kiadónál jelent meg első könyve, A ciprusi király. Akárcsak Falvai Mátyás, ő sem büszke már első regényére. De Szabó szerint szükség van a régebbi művekkel kapcsolatos elbizonytalanodásokra, ez teszi lehetővé a fejlődést, az írói attitüd változását, miközben a világ is változik 

 

Szabó háromféle lehetséges írói megközelítésről beszél: felismerés (Nádas), mondat (Esterházy), történet (Grecsó). Ő most a történetre szavaz, hamarosan megjelenő kötetében is erre tesz kisérletet. 

Mi a próza tétje, mi az az összetevő, ami nélkül rossz a próza? Keresi, hogy mi mozgatja meg az olvasót. Az író lát valamit, amit más nem, ezt kell megmutatni. Fontos, mit ért meg ebből az olvasó, mit visz át a szöveg, ami szórakoztat, és felimerést nyújt a világról. Kunderát említi, aki regényét (Halhatatlanság) olyan képpel, gesztussal indítja, hogy abban egy öregedő nő egész fiatalsága megjelenik. 

 

Szerinte a hosszú felolvasások untatják a hallgatókat. A kisprózákat tartalmazó könyvéből (A lányos apák puskája) két bekezdést olvas fel, alig három percben. A szövegben a nyelv keresése folyik, ami elszédíti az embert, pszichodelikus hatásra törekszik. Ha olvasás közben csöppentem volna be a terembe, biztos lettem volna benne, egy költő olvas fel, szövegét prózaversnek érzem.

 

Utolsó regénye, 47-Démonok ideje. Felvetődött a kérdés, hogy ez sci-fi, thriller, vagy szépirodalom, sikerült-e úgy egyensúlyozni, hogy a lektür elemek ellenére, a szépirodalom talaján maradjon a szöveg. Az író sem tudja a választ.. Tény, hogy a könyv piaci sikert hozott. 

 

(Fotó: Csapody Kinga)

 

Új könyve jelenik meg a Palatinus kiadónál a közeljövőben, a kötet kisprózákból áll, amelyek egy nagy történetté állnak össze. Most nem akar deprimáló szövegeket írni, olvasni sem, a könyv küzdjön az olvasóért, ne csak az olvasó a könyvért. Elhagyja a hosszú, barokkos, megkonstruált mondatokat, a lehető legkevesebb szóval akar valamit elmondani a világról. Ez erős magabiztosságot sugall, állítja Falvai, aki felszabadult levegővételként is értelmezi a komor hangulatú szöveg elhagyását.. Sajnos Szabó nem olvasott fel az új kötetéből, egy régebbi, humoros, gyerekekről szóló történetet mondott el.

 

Szabó Békéscsabáról indult, ahol a kilencvenes évek második felében kialakult egy izgalmas irodalmi műhely a Bárka folyóirat körül. Szerencsés helyzetnek ítéli, hogy olyan kortárs szerzőkkel került kapcsolatba, olvasott fel velük együtt, mint Grecsó, Kiss Laci, Darvasi Ferenc, vagy Kiss Ottó. Ez a csoportmunka kontrollt és garantált minőséget is jelentett. Szabó számára fontos volt a baráti kapcsolatok kialakulása, a nem irodalmi témákról folytatott diskurzus is. 

 

Ma Budapesten él, az Új könyvpiac felelős szerkesztőjeként. Új arculatot teremtett a lapnak, kivül belül, felvállalva konfliktusokat is. A kiadvány a kész mű sorsát egyengeti, hogyan tehető könyvpiaci szempontból is sikeressé a könyv.

 

Falvai Mátyás kérdései, ha időnként hosszúak is, megalapozottak, látszik, képes gyorsan reagálni Szabó gondolatgazdag válaszára, végig kézben tartja a párbeszédet. 

Szabó gáznak tartja, hogy íróként mutatkozzon be valakinek, még az édesanyja sem merné ezt állítani róla. Kukorelly Endre szerint bárki lehet futballista, akár író is, mivel annak kell tekintenünk magunkat, amik szeretnénk lenni. Szabó nem csak szeretne. Ő az.

Van egy története. Az est arról győzött meg, hogy több is.

 

Deák Csillag